A kisnyulak szocializációja I.

2014.09.29 20:30

A kisnyulak szocializációja

Mindig kedvemre volt figyelni a kisnyulak fejlődését, ám a házinyuszikkal ellentétben a törpéknek sokkal több figyelmet szentelek. Augusztusban megszületett a harmadik alom, és ahogy telnek a hetek, egyre azon kapom magam, hogy sokkal több időt töltök velük, és sokkal tüzetesebben próbálom megfigyelni a viselkedésüket is. Ezt a mostani bejegyzést pedig a ma esti szoptatás ihlette.

Amit leírok abban tenyésztőtársaim nem sok újdonságot fognak találni, valószínűleg semmi olyat, amit már ők ne fedeztek volna fel, de a nyuszitartó gazdiknak talán érdekességként szolgálhat, hogyan cseperedik, fejlődik és szocializálódik a kisnyula, mielőtt választáskor (6-8 hetesen) hozzá kerülne.

Mint az ismeretes a nyúlfiak kb. 30-31 napra jönnek a világra (plussz-mínusz 1-2 nap eltérés lehetséges) csupaszon. Az anyjuk fészket épít szénából. Ezt összegyűjti a szájába, és a kiválasztott ellőhelyre viszi, megfelelő méretűre rágja a szálakat, és elrendezi. Ellés előtt szőrt tép a mellkasáról, hasáról, és összekeveri a szénával, majd ebbe a kuckóba rejti a kisnyulakat, melyeket szőrrel takar be a kihűlés ellen. Naponta min. 1-szer szoptat, de a gondosabbak, vagy amelyiknek sok kisnyula van, inkább 2x-3x, akár négyszer is.

A szoptatás eleinte hosszabb folyamat kb. 2 perc. Ez az idő pár hét múlva lerövidülhet 1 percere, vagy akár fél percre, mivel ekkor már egyszerre nagy mennyiséget képesek magukhoz venni az anyatejből.
A folyamat úgy zajlik, hogy az alvó kisnyulak fölé helyezkedik az anyanyúl, a kicsik pedig a mozgás hatására feleszmélnek, hátukra fordulva keresik az emlőt és fogacskáik segítségével rá tapadnak. Táplálkozás végeztével elengedik azt, h az anya távozik a fészekből. A három hetes kort elérve a kisnyulak követelőzővé válnak, és rendszeresen molesztálják az anyjukat a táplálékért, mivel ekkor a legmagasabb a tejigényük. 

A nyúlfiókákon 3-4 napos korukban megjelenik a szőrtakaró, mely fokozatosan növekszik, emellett már testileg is szemmel látható gyors ütemű fejlődésnek indulnak. Napról napra növekednek, 8-10 napos korukban kinyílik a szemük, 12 naposan már másznak, és a két hetes korukat elérve elkezdenek csipegetni, kóstolgatják a fészekben lévő szénát. 

14 napos koruk után fokozatosan elkezdik elhagyni a fészek melegét és biztonságát, három hetesen már gyakrabban tartózkodnak a ketrecben, futkároznak, ugrálnak, mert a mászás után hamar megtanulják, hogyan lehet nagyokat szökkenni. Majd elfáradnak, és egymáshoz bújva alszanak egy fél órát, hogy a következő fél órában újra tomboljanak.

Négy-öt hetesen igazi nyulak. Mindent képesek megenni, amit a mami is eszik, és folyton mindenbe bele kell kóstolniuk, hogy vajon ez vagy az ehető-e? Figyelik, tanulják a mamájuk viselkedését. A szag nyomán már akár három hetesen is eltalálnak a wc-re, vagy arra a helyre, ahová a mamájuk jár végezni a dolgát. Mosdatják egymást, és valódi közösségbe kovácsolódnak. Ha egy megriad, az összes többi is beszalad a fészekbe. Ugyanez igaz akkor is, ha az anyjuk ijed meg valamitől. Tudják, értik azt is, hogyha a mama ideges, dobog, akkor szintén spuri van a fészekbe. Ha az anya enni megy, a kicsik utána. Amit a mami eszik mindig az a legjobb, az ő szájából kell kivenni, vagy testvéréből, mert az tutira ehető és finom, és nehogy már ő ne lakjon jól!  Gondolom ebben a viselkedésben felfedezhető egyfajta küzdelem a táplálékért, rivalizálás a sok kistestvérrel szemben. Hiszen mire megnőnek, kiderül, ki dominánsabb, és ki kevésbé.

Most már majdnem öt teljes hete a világon vannak, pontosan 32 naposak, és a ma esti etetés a következőképpen zajlott:
Eszegettek, játszottak, majd hirtelen eltűnt az összes. Mindenki bevonult a fészekbe, csak a mama maradt kint. Néha bekukkantott a nyúlfiakhoz. A kicsik ekkor a kijáratig szaladtak, majd visszavonultak. Eltelt pár perc, Málna végre engedett a csalogatásnak, és elszánta magát, bement. Most abban a megtiszteltetésben volt részem, h végignézhettem ezt a szoptatást. A kicsik már nagy "lovak" lerúgták a polcot a helyéről a gyors ütemben kalimpáló kis lábukkal, miközben az anyjuk hősiesen kitámasztotta magát. Kb. 30 másodperc volt az egész. A kicsik jól laktak, visszatettem föléjük a tetőt, és következhetett a csendespihi. 
Na nem hiszem, hogy sokáig tartana, szerintem mire végzek a történettel, már folytatódik is a játék, vagy az majszolás, de épp ettől szép és érdekes az egész.