Téliesítés

Téliesítés
Ezt a rövid cikket azért adom közre, hogy segítséget nyújtsak azoknak, akik odakint szándékoznak télen is tartani a nyuszijukat.
A kint élő nyuszik előnnyel indulnak az őszi és téli lehűlés tekintetében, hiszen a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan dús bundát növesztenek, mely megvédi őket a hidegtől. Figyelem, bent lakó nyuszit sose költöztessünk ki télen, mert a szőrzete nem nem vastagszik meg a kinti viszonyokhoz mérten, a szervezete nem elég edzett, és így könnyen megfázhat!
Nyuszi és hőmérséklet viszonyáról elmondható, hogy a tapsifülesek nagyjából a 25-15 Celsius-fok közötti hőmérsékletet szeretik, az ennél magasabb, ill. alacsonyabb nem ideális számukra, viszont a nyulak sajátossága, hogy a szélsőséges időjáráshoz is jól alkalmazkodnak, ehhez viszont időre és a fent említett feltételekre van szükségük.
Ugyanakkor kiskedvenceinknek már nem a természetben kell helytállniuk, hanem az ember által nyújtott körülményekhez kell alkalmazkodniuk, éppen ezért rendkívül fontos, hogy télire fából készült ketrecben helyezzük el. A fa jó hőszigetelő és hőtartó tulajdonságú anyag, ellenben a fémmel. Ügyeljünk, hogy legalább a padozat legyen fából!
Fontos, hogy huzatmentes, viszonylag száraz helyiségben szállásoljuk el a nyuszót! Arra is ügyeljünk, hogy olyan helyre tegyük, ahol nincs egész nap sötétben.
Alomnak kizárólag FRISS, IDEI SZALMÁT használjunk, mert a régi, többéves szalmát kedvelik a poratkák, ill. másféle atkák, tetvek és élősködők. Ha nincs friss szalma, akkor a széna is tökéletes megoldás. Utóbbi régebbi is lehet, ha megfelelő körülmények között volt tárolva, tehát nem nedves vagy penészles, nincs rossz, dohos illata, és nem nagyon poros. A szénába kevésbé költöznek bele az említett élősködők és a nyuszi maga alól is kedvére csipegethet.
Se a jó takarmányozást, se a takarítást ne hanyagoljuk el telente! Az jó, ha a nyuszi maga alól eszeget mindaddig, amíg friss, tiszta takarmányt fogyaszthat. Amint bepiszkolódik, ki kell cserélni! A legtöbb nyuszi szobatiszta, tehát az általa választott sarokba piszkít. Tapasztaljuk ki, mennyi időközönként szükséges kialmoznunk kedvencünket és továbbiakban ehhez tartsuk magunkat! A wc-jét, vagy azt a sarkot ahová piszkít célszerű sűrűbben, mondjuk 1-2 naponta takarítani, az egész almot pedig attól függően cseréljük, hogy kedvencünk mennyi bogyót szór szerte-szét, és mennyire vedlik. (A szőr visszaevésére szintén nekünk kell odafigyelni, törekedni kell arra, hogy minél kevesebbet legyen alkalma lenyelni a saját elhullajtott szőréből!) Így ez a szám a néhány naptól az egy hónapig terjedő intervallum is lehet.
Télen olyan itató és etetőedényeket használjunk, amelyek mínuszban sem mennek tönkre! Célszerű olyan helyre tenni a nyuszit, ahol nem fagy be az itató, de ha ez mégsem sikerül, akkor mindenképp válasszunk fémből készült, vagy betonból öntött itatót. Nyárra jó a porcelán, üveg és műanyag etető- és itatótál, de télire ezeket félre tesszük, hacsak nem vagyunk meggyőződve róla, hogy kedvencünk helye nincs fagyveszélynek kitéve. Télire én a golyós itató használatát sem javasolnám, hacsak nem olyan rendetlen a nyuszink, hogy folyton a vizében tapicskol a kis lábával. Fontos persze, hogy nehezek legyenek ezek a tálak, hogy a nyuszi ne tudja kiborogatni a tartalmukat.
A téli takarmányozásra egy másik cikkben fogok kitérni.
Összefoglalva a legfontosabbakat: a törpenyuszit tehát kint is tarthatjuk, feltéve ha megfelelően felkészítettük a télre, és olyan hőszigetelt, huzat- és fagymentes helyre tudjuk tenni, ahol a téli gyenge napfény is éri. Jó vastagon kell alá jó minőségű almot teríteni, és a takarítást sem szabad elhanyagolni. Ezzel és a megfelelő táplálással (melyről majd később lesz szó) tudunk segíteni kedvencünknek, hogy jó egészségben vészelje át a téli hónapokat.

Farkas Cintia